2013. december 24., kedd

6.éjszaka -Új "otthon"

Katerina Polsen

A szoba csodálatos volt. Ilyet még legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni. Főleg miután mindig ugyanazt álmodom.. Majdnem. Beljebb merészkedtem, egészen a szoba közepéig. Az első, amit észrevettem az a hatalmas ablak volt, hosszú földig érő barna függönyökkel. A függönyök, szét voltak húzva, és láttatni vélték a csodás panorámának egy kis részét, ami maga, (sejtésem szerint) a Loch Ness tó volt. 

Az ablaktól jobbra egy hatalmas kandalló volt elhelyezve, reneszánsz, illetve különféle fodrokkal, mintákkal, gondosan kidolgozva. Előtte egy kis asztal, két kisebb székkel. A kandallóval szemben volt az ágy, illetve két hatalmas szekrény. Szerencse! Így bele fér minden ruhám! A hatalmas franciaágy elé léptem, hogy jobban szemügyre vehessem. Két hatalmas párna volt rá helyezve, s egy könnyed, de mégis melegnek, kényelmesnek tűnő takaró. Mindezt barna színben. Körbe-körbe forogtam, hogy minden egyes apró részletét is láthassam. El se hittem. Én? Egy ilyen helyen? Mondjuk megfizettem az árát..  Nézegettem még egy darabig a szobát, mondhatni barátkoztam vele. Végül is ez lesz az én magánszférán az elkövetkező, nem is tudom hány hétben. Se baj, majd kihúzom valahogy.. Leültem az ágy szélére, s vártam, hogy újdonsült inasunk, Francis visszatérjen, ami pár perc múlva be is következett. -Kisasszony meghoztam a csomagjait, bejöhetnék? Úr Isten ez a pasas, hányadik században él? Végül ő itt sokkal életszerűbb, mint én és ő kérdezi meg, hogy bejöhet-e? Ez nekem kicsit magas.. -Öö persze, de kérem szólítson Katerinának.
-Semmi szükség rá, hogy kisasszonyozzon, nem vagyok én úri hölgy, vagy ilyesmi. -jöttem zavarba. -Tudom, kisasszony, de benne van a szabályzatba, így sajnos ezt a kérését nem tudom teljesíteni, akármennyire is szeretném. -Oké, öhm ne segítsek?-pillantottam a "milliónyi" holmira, amik a kezében, illetve a lábainál voltak elhelyezve. -Erre semmi szükség.-bólogatott, majd szép lassan az összes cuccomat "bevonszolta" a szobába.
-Köszönöm szépen.-mutattam ki hálámat amolyan kulturált módon. Még megszólnak, ha azt mondom "kösz haver".  Ami nagy feltűnést okozna nekem, amit nem akarok. Inkább maradjak tökéletesen átlátszó, láthatatlan, mintha itt se lennék. Bár ne lennék itt! -Nos tehát kisasszony, elmagyarázom a házirendet, illetve, eseményeket, amik történni fognak az itt tartózkodása, valamint a szüleié alatt. 
-Este tíz, kivételes esetekben, éjfél után a folyosón való járkálás tilos! -Vacsora minden este nyolckor! -A kastély nyugati szárnyának, "szemre vétele", vagyis megtekintése szigorúan tilos!-hangsúlyozta ki a "szigorúan" szót.
Miért mi lehet ott, néhány koszos munkáson és egy csomó poron kívül? Végül is felújítás van ott nem egy kivégző osztag! -A kertet bármikor meglehet tekinteni, illetve magához a tóhoz is lelehet menni. -Ami a kastély mögött található. -mutatott ki az ablakon, miközben én figyeltem minden mozdulatát. -A ház urának szobájába, mind a magán, mind a dolgozóba a belépés tiltott. Akkor mit szabad itt ami izgalmas is?! 
-Az események. -folytatta. -Mint mindannyian tudjuk, maga is én is, az ön családja munkaügyek miatt utazott ide, de ennek ellenére úgy kezeljük majd magukat mintha a kastély tulajdonosának valamilyen rokonai lennének, és kérem ezt tegyék önök is. -Holnapután érkeznek az igazi családtagok, az úr felesége, apósa, valamint a fia is. -Ők nem tudják miért vannak maguk itt, és az úr szeretné, ha ez nem is derülne ki. -Miért?-kérdeztem félénken. -Személyes okok miatt. -érkezett a hideg, komoly válasz. Remek, szóval tettessük magunkat rokonnak.. És mit mondjak ha rákérdeznek? Ki vagyok? Az unokabátyjának, az apósának, a lányának a lánya, az Alpokból?
-Érthető voltam? -Igen.-tettem karba a kezem. -Rendben, akkor a tényleges eseményekről. -Pár nap múlva esedékes megrendezni az éves "Köszöntő Bált", amire önök is megvannak hívva. -Jelen lesz a család, illetve maguk és néhány vendég. -Ez itt Skóciában egy régi hagyomány, amit a régi parasztok tartottak meg, hogy köszönetet mondjanak a sikeres termésnek, illetve, hogy nem érte őket semmilyen természeti csapás, ami gyakran előfordul erre felé. Azta! Nem semmi! Akkor most örülnöm kellene, hogy még élek?! -Már megbocsásson Francis, de nincs nálam semmi olyan dolog, ami egy ilyenfajta bálra kell. -Az úr erre is gondolt, az ön ruhája és a szüleié is hamarosan megérkeznek. -De hát mi nem is vagyunk rokonok, csak idegenek az "úrnak", akkor mégis miért hívott meg a báljára és miért rendelt nekünk ruhát?-értetlenkedtem, amin Francis elmosolyodott. Szabadna egyáltalán neki ezt? -Mint mondtam, az úr nem szeretné, ha kiderülne, hogy maguk kicsodák. -Ezért utasított, hogy rendeljem meg a ruhákat és az álarcokat is. -Hogy?
-Álarcokat? -Igen, kisasszony, álarcokat. -Elnézést, hogy még nem említettem, de ez egy álarcos bál lesz.
-Úgy érti, mint régen, a középkorban? -Igen. Hova csöppentem? 
-Van még valami kérdése esetleg, óhaja?
-Nincs, köszönöm. -Minden világos.-ráztam meg a fejem, alátámasztva a mondatot. -Akkor engedelmével én távoznék is. -Ha lenne esetleg még valami, lent a bálteremben, a lépcső mögött megtalál. -Köszönöm, Francis. Az inas vagy legalább is ahhoz hasonló, tisztelet tudóan meghajolt, majd távozott becsukva maga mögött az ajtót. Sóhajtottam egy nagyot, majd nekiálltam kicsomagolni. Először a ruhák, cipők, majd a kisebb dolgok. -Nincs véletlenül -álltam fel -de még ez is van!-beszéltem jólesően magamhoz, egy nyitott ajtó felé fordultam, ami a fürdőszobát rejtette maga mögött. -Hál istennek! A fürdő felé vettem az irányt, kezemben egy csomó kisebb csomaggal, illatosító szerekkel. A fürdő maga nem különbözött túlságosan az otthonitól, az elrendezés is majdnem stimmelt. Az eltérés csak annyi volt, hogy a a falakat mélyfekete csempe borította, egy kevés fehér mintával, illetve az otthon megszokott zuhanyzóval egyetemben itt fürdőkád és zuhanyzó is volt. De hogy minek azt magam sem tudom. Gondosan lepakoltam a cuccaimat, elrendeztem őket, kedvenc, keserű eper és rózsa illatú parfümömet középre helyezve, hogy mindig szem előtt legyen. Visszasétáltam a bőröndömhöz, s örömmel láttam, hogy végre üres, így végeztem a kipakolással. Gyorsan becipzároztam és becsúsztattam az ágy alá. A megmaradt, ágyon levő pulóvereket is betettem a szekrénybe, elől hagyva egyetlen egyet, amit használni kívánok később. Ugyanis rettentően hideg volt, még itt bent is.
-Csak tudnám, hogy minek van az a bazi nagy kandalló, az ággyal szemben!-mérgelődtem, majd úgy döntöttem, hogy ideje lenne lefürödnöm, nehogy valaki azt gondolja, hogy nálunk az nem szokás. Belibbentem a fürdőbe, ismét, hamar megszabadultam a ruháimtól, s pár perc gondolkodás után, hogy a zuhany kényelmesebb vagy a kád, befeküdtem a tizenkilencedik századból való, szintén díszített kádba, majd megengedtem a vizet. Kellemes érzés volt, a forró víz, minden egyes pillanatot élveztem, amíg fojt, de a kád hamar megtelt, így kénytelen voltam elzárni. Elmerültem a vízben újra és újra, hogy lemossam magamról, az utazás "piszkát". Feljöttem a víz alól, s egy kevés tusfürdőt nyomtam a kezembe, majd a bőrömbe dörzsöltem. Jól esően hümmögtem, amint megéreztem a tusfürdő vanilia illatát. A kedvencem. Lemostam magamról a habokat, majd kiszálltam  a kádból. Megtörölköztem, majd az enyhén vizes törölközőt magamra csavartam. Odaballagtam a tükör elé, hogy szemügyre vegyem magam. Ugyanúgy néztem ki. Hajam hullámosan s vizesen pihent a hátamon és a vállaimon. -Jól van Katherine, adjunk egy kicsit a külcsínre! -szóltam, s magam sem tudom miért a "Katherine" nevet használtam.Talán mert mindegy.. Megszárítottam a hajam, majd egy kis sminket feltéve "fokoztam" az összhatást. Végignéztem magamon, majd elégedetten ballagtam ki a fürdőből, hogy fel vegyek valamit. A választásom ezúttal egy egyszerű csőszárú farmer, és egy fekete pulóverre esett. Felhúztam hozzá a szintén fekete magassarkú bokacsizmámat és úgy döntöttem kinézet az ablakon "terepszemlét" tartva. Kinéztem s meglepetésemre egy erkéllyel volt egybeépítve. Kinyitottam az ablakot és kiléptem a szabadba. Az első, amit észre vettem, hogy borzasztóan hűvös van és hogy fázom. A második volt a látvány, ami elképesztő volt s hamar megfeledkeztem arról is, hogy fázom. Egy pont Skóciának. Tökéletes kilátás volt a tóra, s egyben a kertre is, utóbbi tele volt szebbnél szebb bokrokkal, fákkal. Mintha nem egy erdő közepén lennénk alapból.. Furcsa késztetést éreztem, hogy közelebbről is megnézzem. Végül is, az ember nem mindennap jár ilyen helyeken.. Sarkon fordultam, becsuktam az ablakot, majd magamra kaptam egy derékig érő kabátot. Kiléptem az ajtón és gondosan becsuktam magam mögött. Megkezdődött tehát az új életem, ezen az Isten háta mögötti helyen..

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Tudom tőlem nem vársz komit és semmibe veszel,de én attól még szeretem az írásaidat. ez nem befolyásolja a mi "kapcsolatunkat" hogy szépen fogalmazzak...
    olyan régen hoztál új részt, hogy ez meglepett pont szenteste napján, de mindegy is örülök, hogy megint belelendülsz az írásba. a leíró részeid még mindig nagyon jók és tetszik remélem a sztori hamarosan beindul.
    remélem hamar hozod a következőt mivel még mindig emlékszem, hogy a 7. fejezetben jelenik meg Dean *-*
    ui.: a fejlécet mikor rakod ki amit csináltam? ha nem tetszik azt is megmondhatod nyugodtan...

    xoxo

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Hát igen, tőled tényleg nem vártam komit, ebben egyet értek.. Azzal viszont nem, hogy én "semmibe" veszlek, mert ez nem igaz.. Ugyanugy tisztellek, és hálával tartozom feléd, amiért bevezettél ebbe a világba..
    Igen, Igen, Igen! A következő részben feltűnik majd "Dean", akinek a nevében lesznek változások :)
    A kövi rész szombaton érkezik, amugy, valamint még azt is szeretném elmondani, hogy én nem kérem, hogy megértsétek, amiért kiléptem a "közös" beszélgetésekből stb.. és egyáltalán nem neheztelek rád/tok, amiért ki tettek a blogból.. Én tettem érte, m1 is örülök, hogy még tetszik a story és, hogy irtál nekem!
    UI: A fejléced azert nincs kint, mert több embertől is kértem előtted, és még próbálgatom melyik a megfelelő!

    VálaszTörlés